„Én olyan vagyok, hogy nem tudom megváltoztatni teljesen az életem. Nem megy ennyi minden egyszerre.”

Amikor ide belépek először az jut eszembe, hogy itt nem lehet enni,
aztán rögtön utána az, hogy ebben a házban olyan nyugalom van, béke.
Az emberekben is, akik itt dolgoznak.
Milyen interjúra gondoltatok?

Már bele is kezdtél, a te böjtös történetedre vagyunk kíváncsiak.
Harmadszorra jöttél el szeptemberben. Hogy jutottál el az első léböjtöd gondolatáig?
Először azért jöttem, hogy fogyjak, és nem igazán tudtam elképzelni, hogy ki fogom bírni.
Amikor hazatértem innen, a környezetemben mindenki megjegyezte, hogy nagyon jól nézek ki. Ibolya, a barátnőm amikor meglátott azt kérdezte: hol voltam?!
Vele jöttünk el aztán márciusban, ő először, én másodszor.

Másodszor miért jöttél el?
Az első böjtöm után nem égett sokáig a gyomrom. Előtte ez jellemző volt, sajnos. Ami pedig kívülről nem látszott, egy lelki változás. Azelőtt sokkal sértődékenyebb voltam, amitől szenvedtem. Most, ha jön a sértődés érzelme, először gondolkodok, figyelek, hogy fontos vagy nem fontos, az a vélemény, és mit indít el bennem. A programok alatt sokat tanultam abból, hogy másokat hallgattam, az itt lét alatt van idő átgondolni ezeket a beszélgetéseket. Ildikó meglátásai és a többiek építő véleménye megváltoztatták az önmagamhoz való hozzáállásomat.

Volt nehéz része a böjtjeidnek?
A fejfájás. Amikor méregteleníteni kezd a szervezet. Az első böjtön ez a harmadik napon jött el, legutóbbin a második napon, 1 napig tartott, aztán jól éreztem magam.
Persze viccelődtünk sokszor, hogy „de ennék csokit”, a fürdőben kinéztük egy idős ember szájából a szendvicsét… csak úgy rátapadt a szemünk…(nevet) de ez csak hecc volt, duma… igazából belül ez nem okozott problémát.
Nem tudom mondhatom-e…

Mondhatod!
Az első böjtömnél nagy mennyiségű salakanyag távozott belőlem. Most szeptemberben nem volt ez.

Mi volt a jó része a napjaidnak a böjt alatt?
A reggeli búzafű-alma lé isteni finom, a csúcsok csúcsa az egyik délutáni barack-almalé volt,
annyi sok ízt éreztem benne.
Amikor véget ér a böjt könnyednek és nyugodtnak érzem magam. És jól esik a visszajelzés, hogy mondják, hogy ki vagyok simulva.

Sikerült valamit otthon is bevezetni a hétköznapjaidba?
Én olyan vagyok, hogy nem tudom megváltoztatni teljesen az életem. Nem megy ennyi minden egyszerre. Ennek ellenére azóta valahogy máshogy fogom fel a dolgokat. Várjál, valami azért sikerült! Reggelizek (előtte ez nem volt), és este későn nem eszek, összességében odafigyelek rá, hogy mikor eszem, valahogy tudatosabb lettem. Most nemrég elhatároztam, úgy fogom csinálni, hogy mindig egy-egy kis dolgot, nem kívánatos szokásomat megváltoztatom, elvégre is sok kicsi, sokra megy.

Ha egy szót mondhatnál csak a léböjtödről, melyik volna az?
Kiegyensúlyozottság.

Ezt gyorsan rávágtad. Üzennél-e valamit azoknak, akik az első léböjtük előtt állnak?
Igen! Azt, hogy sugárzóbbak lesznek, és ez sok mindenhez erőt fog nekik adni az életben.
Köszönjük szépen, hogy vállaltad a történeted,
és kívánunk neked jó egészséget!