„Nehéz meggyőzni egy középiskolás diákot, hogy találkozni fog egy csomó olyan problémával, ami nehezebb, mint az algebra és a geometria.” – Edgar W. Howe

Tudjátok, mire jöttem rá az utóbbi időben? Hogy nem sok mindenre emlékszem azokból a dolgokból, amiket az iskolában tanultam meg. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ha azokra a dolgokra gondolok, amelyek alakítottak és segítettek rajtam és az életemen, melyek hozzájárultak a növekedésemhez és a fejlődésemhez, rájöttem, hogy azok nem az iskolából valók, hanem abból, amit azután tanultam meg, miután azt elvégeztem… azt hiszem Dr. Seussnak igaza volt, „Kaphatsz  segítséget a tanároktól, de akkor kell majd magadtól sokmindent megtanulnod, amikor egyedül ülsz egy szobában.”

Amit itt megosztok veletek az egy lista 7 olyan dologról, amit úgy hiszem meg kellene tanítsanak az iskolában, de nem teszik.

1. Minél több a pozitív gondolatod, annál boldogabb lesz az életed

A legtöbbünknek fogalma sincs, hogy milyen erőteljesek a gondolataink és hogyan hatnak, mivel a szennyezett és mérgező gondolkodásmódunkkal sokkal nehezebbé és boldogtalanabbá tesszük az életünket, mint amilyennek lennie kellene. Csak figyeld meg, milyen szépen beszél Albert Einstein a gondolataink hatalmáról: „A világ amit teremtettünk a gondolkodásunk eredménye; nem lehet megváltoztatni gondolkodásunk megváltoztatása nélkül.”

A gondolataink alakítanak és tesznek bennünket azzá, amik vagyunk. Ha a gondolataink negatívak és rombolóak, a hitünk tükrözni fogja a gondolatainkat, és ezen hiedelmek alapján fogjuk alakítani az életünket. Ha a gondolataink tiszták, minden más is tiszta lesz.

„Ha megváltoztatod a gondolkodásodat, meg tudod változtatni az életedet.” – William James

Bárcsak tanították volna nekem ezeket a dolgokat az iskolában! Bárcsak lett volna, aki azt mondta volna nekem, hogyha megváltoztatod a gondolkodásodat, akkor valójában az egész életedet megváltoztatod, és hogy minél több pozitív gondolatod van, annál boldogabb lesz az életed!

2. Az emberek emelni és csökkenteni fogják a veled szembeni elvárásaikat

Amikor kicsi voltam, nem szerettem a tanárokat, nagyon egyszerűen azért, mert úgy éreztem, hogy diákként az alapján kezeltek bennünket eltérő módon, ahogyan kinéztünk, ahogy öltözködtünk, és azon alapon, hogy kik voltak a szüleink.

Címkéket ragasztottak a kisgyerekekre, mindannyiunkat másképp kezelve, elítélve azokat, akik kedvezőtlenebb otthonból érkeztek, és akik elakadtak egy adott helyen, míg azok, akik szerencsésebb háttérrel jöttek, egyre jobbak és jobbak lettek mindenben, ami tettek.

Ahogy én látom, a tanár feladata és felelőssége, hogy úgy alakítsa tanítványait megfelelő és hatékony módon, hogy felemelje őket, és nem úgy, hogy elszakítsa őket egymástól.

Minden idők egyik legkedvesebb idézete számomra Goethe-től származik, ahol arról beszél, hogy az embereknek hogyan kell emelni és csökkenteni a várakozásukat:

„Ha úgy viselkedsz a másikkal szemben, ahogy megérdemli, akkor egyre rosszabb lesz – de ha úgy bánsz vele, amilyennek lennie kellene, akkor olyanná is válik, amilyennek lennie kéne.„

3. Az önszeretet értéke

Ha engem kérdezel, az önszeretet a legfontosabb egy boldog és teljes életben. Ha tiszteled és szereted magad azért, aki vagy, és aki nem, akkor tudni fogod, hogyan kell tisztelni és szeretni a körülötted lévő világot ugyanúgy.

Mivel annyi szeretettel vagy magad felé, ezt ki fogod terjeszteni a külvilágra, a családodra, a barátaidra, a munkádra, a könyezetedre, és minden élő dologra, amivel érintkezésbe lépsz.

Azt vetítjük ki magunkból, amilyenek belül vagyunk, és ha megtanuljuk szeretni és elfogadni önmagunkat tudni fogjuk, hogyan kell szeretni és elfogadni az egész világot.

„A legerősebb kapcsolat, amiben valaha részed lesz, az önmagaddal való kapcsolat.” – Steve Maraboli

4. Egy zenésznek zenét kell szerezni, egy művésznek festeni kell, és egy költőnek írnia kell

Tizenkét évig tanultam művészetet, de mivel reális voltam, hogy nem igazán lehet megélni ezen a területen, azt „tanácsolták”, hogy menjek közgazdaságot tanulni, mivel látható volt, hogy ott van a pénz.

„Jól viselkedő emberként”, aki azokban az időkben voltam, és mivel fogalmam sem volt, hogy mit akarok kezdeni az életemmel, azt tettem, amit a „szakértők” mondtak, hogy tennem kéne. Elmentem egyetemre, és közgazdaságtant tanultam. A legnagyobb hiba volt, amit valaha elkövettem.

Megragadtam egy olyan helyen, ahova úgy éreztem, nem tartozom, olyasmit tanultam, aminek nem volt értelme a számomra, és ez oda vezetett, hogy azt hittem, hülye vagyok. Emlékszem, ahogy néztem a könyveimet, és semmit sem értettem abból, ami bennük volt. Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy miért volt olyan nehéz megértenem a számvitelt, a pénzügyet, a banki és minden más tantárgyat, amit tanultam.

„Mindenki egy zseni. De ha egy halat az alapján ítélsz meg, hogy milyenek a képességei a fára mászáshoz, abban a hitben élheti le az egész életét, hogy hülye.” – Albert Einstein

Beletelt egy kis időbe, mire megértettem, hogy egy négyzetes dugót nem tudsz beleütni egy kör alakú lyukba, és ha művész vagy, akkor művészetet kell létrehoznod, ha egy könyvelő, akkor azt kell csinálnod, amit a könyvelők csinálnak.

Azt hiszem, hogy Abraham Harold Maslow mondta a legjobban:

„Egy zenésznek zenét kell szerezni, egy művésznek festeni kell, és egy költőnek írnia kell, ha végeredményben békében akar lenni önmagával. Amilyen egy ember lehet, olyannak kell lennie.„

5. A jelenlét, és a mostban való részvétel fontossága

Bárcsak tanultam volna az iskolában, hogyan kell jelen lenni, és részt venni a jelen pillanatban, és hogyan kell értékelni az életet önmagáért. Hálásnak lenni a jelen pillanat kínálta lehetőségekért, és ha azt mondom, hogy boldog akarok lenni, boldog itt és most, nem várni a dolgokra, hogy megváltozzanak, hogy idő teljen el annak érdekében, hogy érezzem azokat a jó érzéseket, amiket érezni akarok.

A kisgyerekek nagyon jók a jelenlétben, és a mostban való részvételben, de ahogy egyre idősödnek, a dolgok változnak. A gondolataik elkezdenek minden más körül forogni, ez távol tartja őket a jelentől, ami megfosztja őket attól a vidámságtól, amiben fiatalabb korukban részük volt. Elkezdenek aggódni, félni és egy csomó dolgon stresszelni, hogy esetleg valami baj van velük, és az őket körülvevő világgal… abbahagyják az élet élvezetét.

Legbelül mindannyian tudjuk, hogyan kell a jelenben lenni, mindannyian tudjuk, hogyan kell boldognak lenni, hogyan kell élvezni az életet, de különböző okok miatt hajlamosak vagyunk elfelejteni, és ezért úgy gondolom, az iskola lenne egy nagyon jó hely arra, hogy elkezdjünk emlékezni, és új életet kezdeni.

„A nyugtalanságot, a szorongást, a feszültséget és az aggódást – valamennyi a félelem különböző formája – a túl sok jövő és a nem elegendő jelen okozza. A bűntudatot, a megbánást, a neheztelést, a sérelmeket, a szomorúságot, a keserűséget és a nem megbocsátásnak valamennyi formáját a túl sok múlt és a nem elegendő jelen okozza.” – Eckhart Tolle

6. Légy első osztályú változata önmagadnak, és ne másodrangú változata valaki másnak

Mivel mindannyian egyedi személyiségek vagyunk, egyedi adottságokkal és tehetséggel, azt hiszem jó volna, ha elkezdenék arra ösztönözni a diákokat az iskolában, hogy öleljék magukhoz saját énjüket, hogy megtanítsák nekik, hogy minden rendben van azzal, akik ők valójában, félelem, ítélkezés, címkézés és kritizálás nélkül. A tanároknak nem arra kellene kérniük a diákokat, hogy legyenek normálisak, hanem hogy önmaguk legyenek.

Mindannyian különbözőek vagyunk, és nem tudunk mind ugyanazon szabályok szerint játszani. A különbözőségeinket ünnepelni kellene, értékelni és ösztönözni az iskolákban, nem megítélni, nevetségessé tenni és keményen címkézni.

Több hiteles emberre van szükség ebben a világban, és az iskolák nagyszerű helyek volnának arra, hogy megtanuljuk ennek az értékét és jelentőségét.

„Önmagadnak lenni az egyik legnehezebb dolog, mert ijesztő. Mindig meglepődsz, ha annak fogadnak el, aki valójában vagy. Úgy döntöttem, hogy a lemezemnek a „Kifordítva” címet adom, mert ez a mottóm az életről. Nem hiszem, hogy sikerül megpróbálnod valaki másnak lenned, mint aki valójában vagy.” – Emmy Rossum

7. Soha ne keress igazolást önmagadon kívül

Miért nem tanítják az iskolában, hogy ne keress igazolást önmagadon kívül? Miért nincs olyan nevű osztály, hogy „Aki te vagy, az több mint elég, és soha ne keress magadon kívül, hogy jóváhagyást és megerősítést várj!”?

Amikor  iskolába jártam, az összehasonlítást és a versengést erősen ösztönözték a tanáraim. Ennek eredményeképp mindannyian igyekeztünk a legjobb osztályzatot megszerezni, és mindannyian megpróbáltunk jobbak lenni, mint a többi diák. Mindannyian észrevettük magunkon, hogy az osztályzatainkon múlt, hogy mennyire vagyunk értékesek.

Mivel a legjobb akartam lenni az osztályban, és azt akartam, hogy a tanáraim szeressenek, téves ok miatt tanultam. Nem azért tanultam, mert élveztem a tanulást, vagy mert szenvedélyesen szerettem a tantárgyakat, azért tanultam, mert az elismerésüket kerestem.

Elég hosszú időbe telt, mire rájöttem, hogy önmagunk értéke abból származik, hogy kik vagyunk belül, és nem abból, hogy mások hogyan bánnak velünk kívülről.

Soha ne keress igazolást önmagadon kívül! Ne hagyd, hogy mások mondják meg, hogy mennyit érsz, döntsd el te magad! Ezért hívják önértéknek, és nem másokénak.

„Az élet túl rövid ahhoz, hogy azt próbáld kitalálni, mások mit gondolnak rólad. Először is, ha már jobban mennek a dolgok az életükben, nem lesz idejük, hogy leüljenek és beszéljenek veled. Ami fontos számomra, az a saját véleményem önmagamról, nem pedig mások véleménye rólam.” – C. JoyBell C.

Annak ellenére, hogy ezeket a dolgokat senki sem tanította nekem az iskolában, hálás vagyok a sok könyvnek, amit elolvastam, és a sok nagyszerű tanárnak, akikkel összehozott a sors, és megtanították nekem mindezt, és még nagyon sok mást. Nekik köszönhetem, hogy az a személy lettem, aki ma vagyok, és sikerült megszeretnem önmagam.

www.ujvilagtudat.blogspot.hu