Jan Chozen Bays: Tudatos étkezés – cikk a könyvről
Gondoljuk át egy napunkat: hányszor eszünk kutyafuttában, hogy az étel ízét se érezzük már, és csodálkozunk, hogy az emésztésünk problémás, a kellemes jóllakottságnak pedig az emlékét is elfelejtettük! Folyton fogyókúrázni próbálunk, mégis lépten-nyomon elcsábít az ízfokozók illata és a színes „junk food” plakátok… Ha már többször felötlött bennünk, ideje új alapra helyezni táplálkozásunkat, visszahozni az étkezések rítusát, Jan Chozen Bays Tudatos étkezés című köteténél ehhez jobb eszközt keresve sem találhatnánk.
Mi a tudatos étkezés?
A tudatos étkezés maga a rítus, az étkezés átélése a maga teljességében, a szertartás visszacsempészése egy hétköznapi cselekvésbe. Eszköze a tudatos jelenlét, egy olyan állapot, amikor figyelmünket arra fordítjuk, hogy mi zajlik bennünk, a testünkben, és mi zajlik körülöttünk, a környezetünkben. Elménk a tudatfolyam, vagyis a gondolatról gondolatra lépés, egyik érzelmi állapotból a másikba esés helyett valóságot vált: lényegében megfigyeli önmagát. Milyen ingerek érkeznek a külvilágból, mit látok, hallok, szagolok ebben a pillanatban? Hogy viselkedik a testem? Gondolataink nem szubjektív valóságunkat jelentik immár, hanem a pillanatról pillanatra változó világ múlékony elemeit.
A tudatos jelenlétet az éberség állapotának is nevezzük, és a nyugati gondolkodásba a buddhista meditációból került át, többek között Jon Kabat-Zinn közvetítésével. Míg a nyugati gondolkodás korábban a törekvésekre, az előrehaladásra, a folyamatos növekedésre, az egymás utáni feladatok sikeres teljesítésére fókuszált, egészen a robotpilóta-üzemmódig fokozva pörgést, addig az éberség állapotában csak jelen vagyunk, és a jelenben változó világ áramlására figyelünk, sőt, mi magunk is az áramlás részeivé válunk, átlépve a létezésmódba.
Térjünk vissza az étkezéshez, és nézzük meg, mit jelent mindez élesben. A Tudatos étkezés című könyvben található számos meditációs gyakorlat közül kiemelt szereppel bír az alábbi (vázlatosan ismertetve):
Készítsünk elő egy szem mazsolát. Majd üljünk csendesen, és vizsgáljuk meg, mennyire vagyunk éhesek! Helyezkedjünk bele az éhség érzésébe! Ezután vegyük a kezünkbe a mazsolát, és vizsgáljuk meg az öt érzékszervünkkel. A színét, a formáját, a barázdáit! Szagoljuk meg – mennyire ínycsiklandó illatú? Vegyük a szánkba, de ne harapjunk bele! Forgassuk a szánkban, kóstoljuk meg az ízét. Majd harapjunk bele, és közben figyeljünk: megmozdul valami a gyomrunkban?
Hová lesz az étkezés rítusa?
Ugye mennyire más az érzékeinkkel enni, mint automataként lapátolni az ételt a szánkba? A tudatos jelenlét nem más, mint az „étel sava-borsa”, az „étkezés öröme”. Enélkül sem a testünk, sem az elménk nem tud jóllakni, nem érezzük a belső megelégedettséget: többek között a kielégületlenség a forrása annak, hogy túl sokat és akkor is eszünk, amikor nincs rá – vagy nem arra van – szükségünk.
A kisgyermekek akkor és annyit esznek, hogy éhségüket csillapítsák, amolyan belső táplálkozási szakértőként rá vannak hangolódva saját testük üzeneteire. Az evés számukra lényegében üzemanyag-felvételként szolgál. Sok édesanya azonban hajlamos többletfogyasztásra unszolni gyermekét, mert meg van róla győződve, hogy gyereke még nem evett eleget. Ezzel megkezdődik a saját test üzeneteinek elfedése, és az étkezésre egész sor más élmény épül rá. Az evés célja rövidesen nem a táplálkozás lesz, hanem a megnyugtatás, figyelemelterelés, időhúzás, érzések eltompítása, jutalmazás, akár büntetés, mígnem a kezdeti evési intelligencia visszafejlődik, akár el is tűnik. Az evés immár minden, csak nem étkezés, az éhség pedig gyakran nem valódi éhség, hanem annak a jele, hogy például fáradtak, magányosak vagyunk.
Az éhség fajtái
Ezek a folyamatok tudattalanul zajlanak – nem vagyunk tudatában, amikor az evést a magány csillapítására használjuk. És mivel az evés számos dolgot pótolhat, nem meglepő, hogy az éhség is többféle hiányérzetet jelez – attól függően, melyik részünk éhes. A buddhizmus éppen ezért bátorít arra, hogy a fent bemutatott éberállapotban vizsgáljuk meg, hol érezzük az éhséget? Mire sóvárgunk valójában?
A könyv az éhség hét fajtáját írja le: a szem éhsége, az orr éhsége, a száj éhsége, a gyomor éhsége, a sejtéhség, az elme éhsége, a szív éhsége. Jan Chozen Bays számos gyakorlatot állított össze ahhoz, hogy a tudatos jelenlét segítségével ráébredjünk, mely részünk éhes valójában, és hogyan csillapítsuk ezt az éhséget. Amikor például a látvány hatására kívánjuk meg az édességet (fú, de gusztusos), akkor a szemünk éhes. A szem éhsége annak a jele, hogy a figyelmünk szétszórt, átsiklunk a dolgokon, nézünk, de nem látunk, és valójában nem állunk kapcsolatban a környezetünkkel. Mi csillapítja a szem éhségét? A szépség, belemerülés a szép dolgok látványába.
A fent leírt mazsolameditáció is úgy teljes, hogy miközben megfigyeljük a mazsola színét, felszínét, majd megszagoljuk, a szánkba vesszük, beleharapunk, azalatt önmagunkat is megfigyeljük, nemcsak a mazsolát: támad-e bennünk sóvárgás? Melyik érzékünknél támad fel ez az érzés? Mire is vágyunk tulajdonképp? E sorok íróját például az evés közbeni éberállapot kialakítása vezette rá, hogy a csokoládéfalás valódi oka, hogy imígy próbálja életörömmel tömni magát… Az pedig a következő lépés, hogy azzal táplálom-e magam, ami valóban hiányzik, vagy hagyom elszabadulni a kalóriabombát…
A szertartás visszahozása
Mindez – természetesen – csak a kezdet. A könyv nem merül ki a belső hiányok betömésében, hanem segít felderíteni az általunk követett étkezési mintákat, és útmutatással szolgál, hogyan hozzuk vissza az étkezés valódi gazdagságát a hozzávalók kiválasztásától az elfogyasztásig. Ha kitartunk és hagyjuk, hogy végigvezessen az úton, a görcsös fogyókúrák, az evési komplexusok észrevétlenül múltbeli emlékké foszlanak.
forrás: ursuslibris.hu/ Szabó Elvira